Ahol néha megújulhatsz:

 Bp.V. ker. Havas utca 5. 

    A "Lélekút nyolc állomása" c. festménysorozatból elkészült egy 23 perces hanghatásos "lélekmosó"DVD.

Néhány perc ízelítő belőle.

http://www.youtube.com/watch?v=-BQg4c58f2I

   Ha eljössz, és ezt megnézed, és beszélünk róla, szemléleted pozitív irányba fog haladni. Ez nem feltételezés, hanem eddigi tapasztalat.

   Mindenkire kivétel nélkül így hatott.

   Próbáld ki Te is...

   Jelentkezz be sms - en a 06 30 503 8102 telefonszámon, vagy az aranyecset.hu@gmail.com emailon.

   A nyolc festmény:

//gyogyero.gportal.hu/gindex.php?pg=27109708&gid=2353563

   Festmények a megfoghatatlanról:

//gyogyero.gportal.hu/gindex.php?gid=2355403&pg=27109708

   Kisméretű képek, miniatúrák:

//gyogyero.gportal.hu/gindex.php?gid=2354284&pg=27109708

   Portrék:

//gyogyero.gportal.hu/gindex.php?gid=2355429&pg=27109708

   Lovas képek:

//gyogyero.gportal.hu/gindex.php?gid=2355447&pg=27109708

   A képgalériában gyógyerejű festményeket nézegethetsz, verseket láthatsz vizuális megjelenítésben, meditációs CD-ből részletet hallhatsz, (ami lapozgatás közben leáll kicsit) mesekönyvből olvashatsz egy fejezetet. Ha kéred valamelyiket megrendelheted az artame.hu@gmail.com email-címen.

   Gyógyító művészettel találkozol.

Angyal:
 - Nevem Károlyfi Mihály 1896-ban születtem, 1983-tól angyal formában segítem életeteket lányomon keresztül.
   Ha testi, vagy lelki problémád van, nekem elmondhatod. Mindent megteszek, hogy segítsek. Erre születtem. 

   Lányom Károlyfi Zsófia. Rajta keresztül küldöm a gyógyító erőt. Benne van festményeiben, melyeket itt nézegethetsz. 
Benne van verseiben,  benne van írásaiban, CD-iben. 

Még a mesekönyv is testi-lelki gyógyerőt sugároz. Itt a meséből is olvashatsz részleteket.

Ha teheted vásárolj belőlük. Ha nem vásárolsz, akkor is hat Rád a gyógyerő.

   Szeretettel, Mihály angyal, és lánya: Károlyfi Zsófia, festőművész, író,stb.  :-)

Itt láthatod és olvashatod a 2000-ben készült vizuális albumot, melyben kézzel írott versek vannak illusztrálva.

//gyogyero.gportal.hu/gindex.php?pg=27118366&gid=2354145

Túl az Életünk Delén...?
Ha figyelni tudunk a jelekre, sokmindent
 akkor sem veszünk észre.
A betegség mindig összegezésre is jó,
 visszanézni, hogyan éltünk eddig, min
lehet változtatni.
Minden kornak megvan a maga szépsége,
értem ezalatt a fiatalkort, stb.
Csaknem mindenki elér a sötét erdőbe,
úgy negyven éves kora körül, és átéli,
hosszabb rövidebb időre a kilátástalanság
élményét. Ezen túljutva megjelenik a Fény.
 Sok tapasztalattal, de még nem öregen ,
szinte újjászületik az ember, új tervekkel,
szép reményekkel, csodás.
Itt a test már jelezni kezd, hogy lassíts,
ezt sokan nem veszik figyelembe, a lélek
viszont nagyobb életteret követel magának.
Már tudod mi a szeretet, mi a szerelem,
és a többi frázisnak tűnő szavakat újra
tudod értékelni. Mondom én,(is)nagyon szép
kor ez, de tudni kell vele élni, ez nem a
heves, második tinégerkornak hitt valami.
Itt már tapasztalattal válhatsz gyermekké
újra, megvalósítva belőle, amit a valódi
gyermekkorod nem adott meg.
Újra nagyon közelről, vagy nagyon távolról nézheted az életet.
Onnan, ahonnan igazán érdemes. Ne menj el mellette.
Ne játszd el. Ez a kor is, legyen a Tiéd.

A szerelem örök, vagy mulandó?
Megkínoz, vagy boldogít?
A szeretet mire képes? Hányféle van belőle? Gondolunk-e ezekre eleget, vagy csak pufogtatjuk a szavakat?
Keresed? Vagy menekülsz előle?

Bizonyára mind mások vagyunk....ebben a témában is.
Egy biztos, a szerelemről mindenkinek van véleménye...talán a szeretetről is...
Most csak a saját meglátásaimat írom itt le, azt sem mind prózában. Hisz van-e hitelesebb, mint a Mindenség szava, a vers ?
Szerelemben élünk, vagy hiánya gyötör, szerelemtől félünk, vagy bátran keressük, még akkor is, ha tudjuk, hogy fájdalmat okoz?
Hol így, hol úgy. Már aki képes az ilyen érzelmekre. Van, aki azt mondta nekem, hogy ezen a Földön nincs ilyesmi...
Hát, attól hogy a vakond nem látja a sast, attól a sas még létezik... Kedvenc mondásom.
Az érzelmek nincsenek ugyan korhoz kötve, mégis van különbség abban, hogy aki már csalódott, hogyan viszonyul az érzelmekhez.
Van olyan, aki bekódolja magának, hogy soha többet.
Én, aki sok művészlélekkel együtt egyszerre élek a Földön és az Égen, vagy néha váltva, de mindenképp igénybe véve mindkét élőhelyet, csak sajnálni tudom azokat, akik lemondanak arról az érzésről, mely oly sokmindenre képes, ha a szívünkbe engedjük.
Persze érdemes megtanulni bánni vele, mert a legrakoncátlanabb érzésnek tartom.
A legszerencsésebb, ha párosul a szeretettel, mert az sokkal stabilabb érzés. De mindkét érzés olyan különbségekkel rendelkezik, melyet érdemes magunkban elemezni.
Az Isteni szeretet az első amit először érezhetünk életünkben. Az Ő szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át. Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, nem kellett kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel. Ki iránt is érzi ő ezt? Nyílván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedeznivalót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit. Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is.
A viszontszeretet, ami a szülőből árad a gyermek felé, már egészen más szeretet. Ó mennyi különbség van ezek között is. Másképp szeretem kicsiként, nagyobbacskaként, felnőtként a gyerekemet...
Erről nagyon hosszan lehetne értekezni, de ugrom a baráti szeretethez. Ez is kezdődhet gyermekként is, de igazán érettebb korban értékelhető.
  Ha belenézek a lelkembe, határozottan különbözik, minden más szeretettől. Érdemes ezt időnként feltérképezni magunkban, hogy kik és mik is azok, akiket, amiket szeretünk, és hogyan szeretjük, és miért is? A legvarázslatosabb számomra az, minek nincs miértje. Persze az is jó, ha van.
  Az élet szeretete is érdekes, és nagyon nagy tartást tud adni annak aki erre képes. Mindentől függetlenül, csak úgy, bármi történik is, szeretni az életünket...felemelő...igen. Gondolj bele!

   Nade a szerelem, az más. Sokan azt gondolják, váratlanul tör életükbe, és védtelenek lesznek tőle. Majdnem így van, bizony.
Mégiscsak, ha átgondoljuk, akkor jön el, amikor megérik az igény bennünk rá, csak nem figyelünk eléggé a belső életünkre, ezért hisszük azt, hogy váratlanul tör ránk.
Ha divat lenne az érzelmekkel foglalkozni, talán megtanulhatnánk időben azt a módszert, amivel ezt felismernénk, és megtanulhatnánk bánni is vele, élni is vele.

  De hát ez nem szokás. Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen hogy az mennyire fontos.
  Van aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása, vagy simítása többet jelent mégis. Ott van akkor a számadás pillanata,hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

  A szerelem érzésének igénye, ha kialakul bennünk, találkoznia kell valakivel, akire rávetíthetjük. Azért nevezik vaknak a szerelmet, mert tudat alatt olyannak láttatja azt akire vetül, amilyennek elképzeli, amilyenbe szerelmes tud lenni. Az illető legtöbb esetben nem olyan, és még nem is tehet róla, hogy nem olyan. Ha viszonozza is a szerelmet, akkor is eljön a csalódás és kiábrándulás, ha a valódi énbe nem képes beleszeretni a másik, vagy megszeretni sem.
  A másik helyzet amikor viszonzatlan a szerelem. Na ez a költészet kincsestára. A legtovább tart a beteljesületlen szerelem, és a legtovább fantáziál.
  Ó, az a kölcsönös szerelem, az amiket látok, és később kiderül róluk, hogy a külvilág felé mutatott szerep, arról most ne essen szó.
De van valódi kölcsönös, sokáig tartó érzelem igen. Láttam felismertem, de nem vagyok tudósítója sajnos.
  Jöjjenek a Mindenség szavai, melyek rajtam keresztülfolyva szólnak az én valódi és bátran vállalt érzéseimről.
  Meggyötörnek, fájnak, és mégis keresem, és remélem, hogy egyszer felhőtlenül repülhetek tőlük. Volt már rá példa. Ez benne a leggyönyörübb, mert a boldog szerelem olyan hatalmassá tesz, és hihetetlen dolgogra tesz képessé, amit érdemes megélni.
  Mulandó is és örök is egyben.